Óvodatörténet

 

Óvodatörténet

Óvodánk történetét egykori óvodavezetőnk, Palla Jánosné, Hevér Piroska vetette papírra 2005-ben. Könyvet készített belőle, melynek nagy részét az ő engedelmével tesszük most közre. Természetesen kiegészítettük a legfrisebb eseményekkel.

    A község egykori lakója Galó Boldizsárné így emlékezett vissza: 

„Már akkor is volt óvoda, igaz nem a mai formájában.A legnagyobb nyári munkák idején, amikor a szülők nem tudták volna elhelyezni a gyermekeket, az iskolában a „kisasszony” vigyázott rájuk. Játék nemigen volt, inkább csak együtt játszogattak. Kis kosárkákban hordták magukkal a napi élelmet. Estefelé a kisasszony sorba állította a gyermekeket, s mindenkit hazakísért.”

    Özv. Szebenyi Jánosné is felidézte emlékeit:

„Aratás idején a szegény szülők gyermekeit az iskolában egy tanteremben helyezték el, ahol a községi szülésznő felügyelt rájuk”

„Asztalos Julianna községi szülésznő Feldebrőn született. 1928-29.-ben végezte a bábaképzőt Szegeden és az ottani klinikán szerzett gyakorlatot. 1930-ban választották meg Vámosgyörkön községi szülésznőnek. 3 éve a helybeli óvoda vezetője”

(Heves –vármegyei Ismertető és Adattár Budapest, 1936)

Óvodások 1935-ben

 „Juliska néninek nagyon szép énekhangja volt és szépen hegedült. 

    Korán reggel a gyermekágyas asszonyoknál megfürdette a kisbabákat, reggel 8 órakor pedig már az óvodásokat fogadta. 

Én is jártam óvodába. Délben hazamentünk ebédelni. Délután két órára a gyerekek egy része visszament játszani az iskolába („óvodába”) és 4 óráig ott maradt. Az „Erdő mellett nem jó lakni” dalt énekeltük, párválasztó játékként játszottuk. Akit megöleltek, az maradt a kör közepén.

   A „Kerek ez a zsemlye” dalt mutogatva játszottuk.  Mutattuk, hogy kerek, aztán a zsebünket, hogy nem fér bele, majd a kétfelé vágást utánoztuk.

   Akkor a gyerekek még egyedül is járhattak óvodába, nem volt forgalom az utcán. Autók nem jártak abban az időben, csak lovas kocsival találkozhattunk a faluban. (Palánki Jánosné)

  „Amikor reggel óvodába indultam, édesanyám kikísért a kapuba. Onnan nézte, hogyan megyek az utcán, Ennivalót is vittem magammal, amit ő készített a számomra. Először egy kicsit féltem, hogy ugyan mi vár majd az óvodában rám, de aztán jól éreztem magamat.” (Fodor Béla)

   Közvetlenül a II. világháború után Borsi Ilona vigyázott nyáron a gyerekekre.

    A következő évben az iskolaigazgató Filep Lajos felesége megkérte a helybeli Volóczi Rozáliát, hogy végezzen el Egerben két hetes tanfolyamot, s rábízzák az óvodás gyermekek felügyeletét.

  Az óvoda az iskolai nyári szünetben tartott nyitva, az akkori első osztályban. Az olajos padlón a padokat ülőfelületükkel kifelé fordították, arra ültek a kicsinyek.

   Ennivalót kis kosárkákban hoztak magukkal. Sokszor bizony csak puszta kenyeret, esetleg valamilyen gyümölcsöt tudtak az édesanyák becsomagolni gyermekeiknek.  Néhány kis lapát volt a játékszer, amellyel az iskola udvarán játszhattak a homokban. Énekeket, verseket tanultak, körjátékot játszottak. Eleven de szófogadó gyermekek voltak.

   Ebben az időben tanult versike a következő:

                         „ Az én szívem kis óra

                           szeretet a rugója,

                           mindig csak azt ketyegi,

                           édesanyát szereti.”

   Egy alkalommal segélycsomag érkezett valahonnan, külföldről. Az iskolaigazgató felesége, Rózsika és nővére tejeskávét készítettek a csomagban talált tejporból. Emlékezetük szerint kalácsot is adtak hozzá. Azzal vendégelték meg az óvodásokat Az egyik kislány meg is jegyezte, hogy valahogy más íze van ennek a tejnek.

   A következő évben Sőregi Rozália (Palánki Jánosné) vette át az óvodásokat. Ő is elvégezte a tanfolyamot, ahol alapismereteket szerzett a nevelésről. Akkor kb. 20 gyermekkel foglalkozott. A gyermekek délig tartózkodtak az „óvodában” amely továbbra is az iskolában kapott  helyet. Délutánra az újtelepi gyerekek nem jöttek vissza. A tisztálkodási lehetőséget egy lavór, szappan, egy-két törölköző jelentette. Egy zománcos kancsóban volt a víz. Ha a gyermekek megszomjaztak, abból töltött nekik.

Kedvelt dalosjáték volt a „Körben áll egy kislányka …”. A gyerekek szívesen játszották a körjátékokat.

Sőregi Rozália az óvodásokkal

 

1954-ben idény napközivé fejlődött az intézmény. Az iskolában főztek a gyermekek számára a nyári hónapokban. Az óvodások tanteremben élték mindennapjaikat. A tízórait vállra akasztható „óvodás táskában” otthonról hozták. Ebben az időben jártam én is óvodába. Még mindig látom magam előtt az iskola régi ajtaját melyen 5 éves gyermek számára magasan volt a kilincs. Amikor egyedül mentem óvodába igencsak nekiveselkedtem, hogy az ajtót kinyitva belépjek a folyosóra. Már a folyosón éreztem a tejeskávé és az olajos padló összekeveredett illatát. Az óvodának kinevezett teremben voltak játékok, amelyekkel játszhattunk. Az egyetlen alvóbaba kedves arcára, amelyet „új” óvodásként tarthattam kezemben, még ma is tisztán emlékszem. (Palla Jánosné).

    1955-ben Csongrádi Erzsébet képzőt végzett óvónő nevelte az óvodásokat. A szintén óvónői képesítéssel rendelkező Vidi Hildával ketten látták el ezt a szép hivatást. Az óvoda nem volt önálló intézmény ebben az időben sem, az iskolához tartozott.

1955-ben a régi harangozó ház tornácos épülete lett az óvoda. Később itt főztek a gyermekek számára.

A dajka Mozsár Menyhértné volt. A konyhán Tóth Lászlóné, majd Hevér Jánosné (édesanyám) és Karacs Ferencné dolgozott. A konyhán egy nagy sparhelten főzték az ebédet. A konyhai dolgozók a főznivalóért hajnalban jártak Gyöngyösre. Nagy kosarakat cipeltek, majd az óvodába érve nekiláttak a főzésnek. A főzéshez és a mosogatáshoz szükséges vizet a liget sarkánál lévő artézi kútról hordták. 

  Az óvodai nevelés módszertani levelek segítségével folyt. Az óvoda könyvtárában fellelhető módszertani könyvek arról tanúskodnak, hogyan kellett a foglalkozásokat levezetni az akkori óvónőknek.Az óvoda munkájának ellenőrzését a szakfelügyelő látta el. Gyakran látogatta az intézményt, feladatokat szabott meg. A feladatok végrehajtásáról írásban vagy a következő ellenőrzéskor számoltatta be a vezető óvónőt. Az óvodások alkalmanként színpadon is szerepeltek, a régi Kultúrházban (egykor Leventeotthon), ahol a hálás közönség a szereplőknek csokoládét, nápolyit dobált. Bizony nem voltak mindennapos édességek az 50-es évek gyermekei számára.

   Az évzárót nyáron az óvoda udvarán tartották a hatalmas eperfa alatt, amelynek csonkja az udvaron még mindig megtalálható. Ebből az időszakból származik az a búcsúztató, amelyet Csongrádi Erzsébet óvónő írt az óvodai ballagásra. Még az iskolába menők nevében búcsúzó gyermekek neve is megtalálható a megsárgult füzetlapon, amelyet egy régi módszertani könyv lapjai őriztek idáig.

„Tova szállt a gyermekkacaj

e napon az óvodánkból,

hisz nem csoda, mert búcsúznunk 

kell óvoda konyhájától és vele együtt

a kedves szakács néniktől.

Köszönjük azt a sok jót és finomat, mit, ha sokszor nem is szerettünk volna, de

belénk diktáltak,

s nem volt baj, inkább csak javunkra vált.

És nagyobb erővel lépjük most át iskolánk kapuját.

Kívánunk a továbbiakban erőt, kitartást, 

hogy még hosszú időn keresztül 

táplálják falunk apróságait.”

A következő sorok két gyakorlós óvónőhöz szólnak, akik itt töltötték a kötelező gyakorlatukat:

„Tik-tak-tik-tak üt az óra

Vámosgyörki nagy toronyba.

Míg a toronyóra ütésének hangja

Messze száll, addig a mi két

Kis óvó nénink vonatja is messze

Halad már.

Velünk tartanak, iskolába indulnak

Elindulnak diákéveik

Utolsó útjára, majd egy év múlva

Messze ki egy csöndes óvodába.

A sok jóságokat meghálálni

Mi nem tudjuk soha.

De sok szerencsét kívánunk a képesítő vizsgákra. 

Ezt kívánja Vámosgyörk minden kicsi óvodása.

 „Nagyon boldog öt évet töltöttem ebben az óvodában. Sokszor kiültünk délután az udvarra Csongrádi Erzsivel és énekelgettünk. Mindketten tudtunk hegedülni így muzsikáltunk is.

  Az óvodában kevés volt a játék. Fűrészelt fakockával játszottak, gyöngyöt fűztek a gyerekek. Az oktatás inkább verbális volt. Sok verset, éneket tanítottunk. Egyre többen jártak óvodába, kicsi volt a hely. Alig lehetett mozogni a csoportszobában. Sokszor elővettük a diavetítőt és így meséltünk a gyerekeknek.

  A gyermekek élelmezése változatos és finom volt. Az egész havi étkezésért 4o Ft-ot kellett egységesen fizetni. Később kellett a szülő fizetése alapján differenciálni az összeget.

  Nagy volt a tisztaság. A dajkának mindennap hófehérre kellett a gyalult padlót sikálni, kétszer egy évben ki kellett meszelni az óvodát.

  Nagyon szerettem a hivatásomat. Erzsivel együtt Miniszteri dicséretet kaptunk a munkánkért.

  A szülők a felnőttek tiszteletére nevelték a gyermekeiket. Tisztelettel fogadták az óvónők tanácsait. Tisztán, szépen járatták a kicsiket óvodába. Sokat segítettek az óvoda feltételeinek javításában. Megvalósult az együtt nevelés.

 

  Akkor még az anyák nagy része nem járt dolgozni. Később egyre többen munkába álltak. A napközis létszám kialakítása érdekében bejártuk a falut, hogy beírassák a szülők a gyermekeket az óvodába. Féltek attól, hogy még itt is aludjanak délután a kicsik, ez tartotta vissza őket az egész napos óvodától.

  Nem volt elég fektető. Néhány gyermeknek szalmazsákot kellett tömni, hogy legyen min aludnia. Amelyik környékbeli óvodánál csökkent a létszám, onnan kértünk fektetőt, hogy mindenkinek jusson.

Az óvodák között folyt a versengés, kinek szebb a dekorációja. Meseképekkel dekoráltunk, nagyon igyekeztünk, hogy az óvoda szép legyen.”

                                (Vidi Hilda)

Az óvoda udvarán…

Amikor Csongrádi Erzsébet elköltözött Vámosgyörkről, Vidi Hilda óvónő mellé Füzi Gyuláné (Olgi) óvónő érkezett, aki egy ideig vezette az 

óvodát.

  1958-ban, mint vezető óvónő Egerbe utazott, ahol sor került annak az okiratnak az aláírására, amelyben az óvoda véglegesen Napköziotthonos Óvoda lett.

Füzi Gyuláné, Fehér Olga

Az óvodaként működő volt harangozó ház nyitott tornácát 1961-ben szüntették meg.

A harangozó ház tornácán

(Vidi Hilda, Szedmák Mária, Hevér Jánosné, Csongrádi Erzsébet, Mozsár Gábor)

Zárt helyiséget alakítottak ki. Bevezették a vizet, csapokat, mosdókagylókat szereltek fel, hogy jobban biztosíthassák a higiéniát.

Két csoport működött: kis és nagycsoport.

Óvónők voltak: Füzi Gyuláné (Olgi óvó néni) és Földi Tiborné (Irénke óvó néni)

Dajka: Mozsár Menyhértné (őt mindenki Mozsár néninek hívta), és Medve Jánosné.

Konyhai dolgozók: Hevér Jánosné (Pirike néni), Szedmák Mária, későbbi Horváth Lászlóné.

Elöl: Vidi Hilda, Karacs Ferencné, Hevér Jánosné, Csongrádi Erzsébet

Hátul: Mozsár Menyhértné (A kislány Mozsár Éva)

1964-ben egy óvónő volt az óvodában, Földi Tiborné.

Dajkák: Bolyóczki Pálné (Incike néni) és Sőregi Anna. A konyhán Hevér Jánosné és Horváth Lászlóné dolgozott.

Hevér Jánosné, Földi Tiborné, Mozsár Menyhértné, Füzi Gyuláné, Kovácsné (szülő)

1970-ben az óvodáskorú gyermekek számának növekedése szükségessé tette a csoportbővítést. Ebben az évben jött Bakos Lászlóné (Ica óvó néni) későbbiekben Kormány Istvánné óvónő. 1973-ban az óvónői létszám Kalcsó Józsefné (Sárika óvó néni) személyével bővült.

   „Egy évig jártam óvodába (l971-1972), iskolaelőkészítő foglalkozásokra. Óvó nénink Földiné Irénke óvó néni volt.” Emlékszik vissza óvodás éveire Bella Istvánné.

„Az óvoda dolgozói közül Bakos Lászlóné (Ica óvó néni), Bolyóczkiné Incike néni és Sőregi Annuska néni vigyázott ránk nap mint nap. 

Piros léggömb volt az óvodai jelem, amire rettenetesen büszke voltam.

    Nem felejtem el Hevér Jánosné (Pirike néni) és Horváth Lászlóné (Marika néni) finom főztjeit. (Kivétel a kelkáposzta főzelék, ezt nem szerettem, s mind a mai napig sem sikerült megkedvelnem.) A friss eper, banán, cseresznye, tejszínhabos kakaó ízét még most is érzem.

  Az udvaron szívesen játszottunk. (persze nekünk még nem volt csúszda, mászóka)

  Emlékszem a nagy homokozóra, s a pici piros lapátra, amiért mindig „harc folyt”. Na és az „aranyhomok”! Még most is látom magam előtt, hogy araszoltunk lejjebb és lejjebb. Az „aranyhomokot” elérve óriási öröm töltött el bennünket!

   Egy-egy esős napon az összes kis ovis a hosszú folyosón üldögélt, egyfajta „Ki mit tud?- ot játszottunk. (Volt, aki verselt, volt, aki énekelt, mesét mondott vagy táncolt.) Türelmesen végighallgattuk egymást, nem vágtunk egymás szavába, tudtunk egymás sikereinek örülni. 

   Szerepeltünk az akkori Művelődési Házban az évzárón.

„A Három pillangó” c. mesét dramatizáltuk . Én voltam a piros tulipán. 

Ez a mese a testvéri szeretetről, összetartozásról szól. Ezt a mesét én is szívesen mesélem a mai gyerekeknek. Ilyenkor néha eszembe jut, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen boldog gyermekkorom volt, amihez az óvoda akkori dolgozói is hozzájárultak.

     Köszönet érte.

    Mit mondhatnék befejezésül volt óvodás óvodástársaim, a mai anyukák, apukák nevében:         

„Álomvilágból ültess csodát,

És jó szívvel ápold, hogy nőjön tovább.

Vár még varázs, nem csak olcsó csalás

De tűz kell, nem parázs …”

(„Nox”)

A finom tejszínabos kakaó …

Bakos Zsóka, Gedei Zsolti, Bella Szilvia, Kalcsó Zsuzsa

1973 októberében Persler Istvánné (Incike óvó néni) vette át az óvoda vezetését.

A gyermekek nagy létszáma szükségessé tette a csoportbontást. Három csoport alakítására nyílt mód.

    1974-ben megkezdődött az óvoda felújítása. Az óvoda ideiglenesen az iskolában működött.

    Gyarapodott az óvónők és dajkák száma is.

Óvónők: Persler Istvánné vezető óvónő, Füzi Gyuláné, Kalcsó Józsefné, Bakos Lászlóné, 1974 októberétől Palla Jánosné (Pirike óvó néni) majd 1975-ben Fodor Éva (későbbiekben Galó Gyuláné)

Dajkák: Bolyóczki Pálné, Sőregi Anna, Szécsi Sándorné (Rózsika néni)

Konyhai dolgozók: Hevér Jánosné, Horváth Lászlóné, Hornyák Miklósné.

Dolgozók csoportképe a 70-es évekből

(Hátul: Hornyák Miklósné, Bolyóczki Pálné, Hevér Jánosné, Sőregi Anna,

Középen: Hádinger Jánosné, Palla Jánosné, Füzi Gyuláné, Szécsi Sándorné, Bakos Lászlóné

Elöl: Kalcsó Józsefné, Pesler Istvánné, Fodor Éva)

Az óvoda felújításában lelkesen közreműködtek társadalmi munkában az óvodai dolgozók, szülők, leendő szülők, MÁV Szocialista brigádok, a Kitérő-gyár brigádjai. Fáradtságot nem ismerve dolgoztak az épület átalakításában, berendezésében.

   A közös összefogás eredményeként elkészült a betonba öntött mászóka, nyújtók, babaház, színes gumikerekek, homokozók, betonozott rész, ahol KRESZ-pálya létesült, hogy a gyermekek gyakorolhassák a helyes közlekedést.

   Az óvoda udvarát fákkal, bokrokkal ültették be, hogy a gyermekek nyáron árnyékban játszhassanak, pihenhessenek. 

   Az óvónők nagy gonddal készítették a csoportszobák és más helyiségek dekorációit, hogy minél kellemesebb környezet várja az óvodásokat.

   1975. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között nyílt meg a felújított intézmény.

Az óvoda felújításában lelkesen közreműködők

Fáradtságot nem ismerő társadalmi munkát végzők

1976. január 1. fontos dátum az óvoda életében. Ekkor vált önálló intézménnyé, mindeddig az iskolához tartozott.

Vezetője Persler Istvánné lett.

Óvónők: Füzi Gyuláné, Kalcsó Józsefné, Bakos Lászlóné, Palla Jánosné, Fodor Éva

Dajkák: Bolyóczki Pálné, Sőregi Anna, Szécsi Sándorné

Konyhai dolgozók: Hevér Jánosné, Horváth Lászlóné, Hornyák Miklósné majd Horváth Lászlóné nyugdijba vonulása után Hádinger Jánosné.

Később élelmezésvezető is dolgozott az intézményben:Gyóni Lászlóné (Ibike)

Részmunkaidős fűtő: Váczi István bácsi.

   Ezekben az években a gyöngyösi járás óvodái sokféle munkaközösséget hoztak létre. Cél volt a tapasztalatok szerzése, egymás munkájának megismerése, az Országos Nevelési Program megvalósítása. A vámosgyörki óvodában sok bemutató foglalkozáson vettek részt a munkaközösségek tagjai.

   1976 II. 19-én Füzi Gyuláné tartott bemutatót játékvezetés és irodalomkezdeményezés címmel. A szakfelügyelő ezt írta a jegyzőkönyvbe:” A foglalkozás a Nevelési Program mintaszerű megvalósítása volt.”

Sétára indul a gyermekcsapat

   1977. II. hó 2-án ábrázoló munkaközösségi foglalkozást tartott a kiscsoportban Palla Jánosné. Ez a foglalkozás is jól sikerült.

  1978. januárjában a testnevelési munkaközösségnek tartott bemutató foglalkozást a kiscsoportban Bakos Lászlóné. Ez a bemutató is tükrözte a jó felkészülést.

   1978. február 16-án a báb-munkaközösség tartott az óvodában továbbképzést. 

   1978. április 19.-én a báb -munkaközösség záró foglalkozására és kiállítására került sor.

Sikerességéről a jegyzőkönyvben leírtak tanúskodnak, s az azt megtekintő „közönség” véleménye, melyek közül néhány a MELLÉKLETEK- ben olvasható.

„A mai napon a vámosgyörki óvodában báb munkaközösségi foglalkozás volt. 23 óvónő vett részt. 

Téma: Bábjáték és a zene, a báb hangja, karaktere. A foglalkozást Füzi Gyuláné tartotta, mely színvonalas volt.

„A foglalkozás gyakorlati részében az „Igazmondó juhász „ c. népmesét bábozták el a jelenlévők. ”

A helyi óvónők sok bábot készítettek, más óvodákban is báboztak. (Füzi Gyuláné, Persler Istvánné, Kalcsó Józsefné, Palla Jánosné, Bakos Lászlóné, Galó Gyuláné)

Az alábbiakban az általuk készített bábok láthatók.

Az óvoda gyakorlós óvónőket is fogadott. Az eddig említett óvónőkön túl a későbbiekben érkező Galó Gyuláné Évi óvó néni is nagyon lelkiismeretesen foglalkozott a gyakorlaton lévő óvókkal. Segítette őket mindenben.

  A gyermeklétszám várható alakulása a középtávú munkatervben leírtak alapján 1976-80 között:

1976/77-ben 78 gyermek

1977/78-ban 76 gyermek

1978/79-ben 78 gyermek

1979/80-ban 91 gyermek

  Az óvónők mindegyike részt vett valamelyik munkaközösségben, és más továbbképzési formákban, amelyről tanúsítványokat szereztek.

   1981-ben az Óvodai Nevelési Program tapasztalatait összegezték:

„A Program jó, nyitott, módszertani szabadságot biztosít. Elősegíti, hogy az óvónők új módszereket keressenek az eredmények eléréséért. Nehezebb az írásos tervező munkában alkalmazni, s a módszertani könyvek nem kielégítőek hozzá (ének-zene, ábrázolás).

Eszközigényes. Ezt nehezen tudták az óvónők biztosítani, nagyon sok óvónői munkát igényel, a költségvetésből nehéz biztosítani. Jó lenne, ha az óvodák is kapnának központilag szemléltető eszközöket.”

  Ezekben az években rendszeresen látogatta a szakfelügyelő az óvodákat, feladatokat szabott, a végrehajtást ellenőrizte.

Később (1989 után) a szakfelügyelet szaktanácsadássá változott, amelynek lényege a segítségadás volt.

   Az óvoda három csoportja és az óvodában működő (már jobban felszerelt konyha) lehetővé tette, hogy az óvodavezető függetlenített legyen. Az intézményt vezette, gyermekek között letöltendő óraszáma heti 6 óra volt. Munkájában helyettese, s az élelmezésvezető segítette. A csoportokban gyakran hospitált, feljegyzéseket készített. Egy ilyen látogatás alkalmával írta: „Kalcsó Józsefné óvónő énekes meséje, bábjelenete tetszett a gyermekeknek, jó kedvre derítette őket, kérték az ismétlést.”

    1992-ben az intézményben megszűnt a konyha.

A majdnem szemben lévő régi Községháza lett a főzés színhelye, ahonnan a mai napig kapják az óvodások az ételt. Az Önkormányzati konyhán étkeznek az iskola napközisei, menzás gyermekei is. 

   Az óvodavezető csoportban letöltendő óraszáma 27-re emelkedett. Vezetői teendők mellett a csoportmunkában is részt kellett vennie. 

   A gyermekek létszáma fokozatosan csökkenni kezdett.

  Az óvoda felújításának időszakában törzstagnak számító dolgozók nagy része 1995-ig nyugdíjba ment. A régi „csapatból” Persler Istvánné, Palla Jánosné és Galó Gyuláné maradt.

Nyugdíjba mentek: Füzi Gyuláné, Kormány Istvánné, Kalcsó Józsefné, Bolyóczki Pálné, Sőregi Anna Szécsi Sándorné, Hevér Jánosné.

Hornyák Miklósné máshová ment dolgozni. 

   A nyugdíjba vonult régi munkatársakat évente egy alkalommal meghívjuk óvodánkba beszélgetésre, közös emlékezésre. Idősek és fiatalok egyaránt jóleső érzéssel készülnek erre az alkalomra. A meghívást a legtöbb nyugdíjas elfogadja, s örömmel, felszabadultan idézik fel kedves emlékeiket, s osztják meg a fiatalabb nemzedékkel.

Jóleső beszélgetés régi és új munkatársak körében az 1990 –es évekből

A nyugdíjas találkozó meghívottjai 2004-ben

Több új munkatárs jött a 80-as években is. Gyóni Istvánné (Gizike néni) 1983-ban, Stass Józsefné (Ibike néni) és Molnár Jánosné (Marika néni) dajkák 1988-ban érkeztek. 

Személyükben gyermekszerető, lelkiismeretes, nevelőmunkát jól segítő társakra leltek az óvónők.

  Szalai Ferencné (Judit), Erdélyi Lászlóné Magdika, Hádinger Jánosné a konyhán látták el feladataikat.

Szedmákné Purgel Marianna óvónő 1986 szeptemberétől 1999 októberéig dolgozott az óvodában.

   A konyha átszervezésével Hádinger Jánosné és Szalai Ferencné az Önkormányzati konyhára került. 1993-ban az óvodai melegítő konyhára új dolgozó került, Juhászné Pardi Csilla.

    A dajkaképzőt ő is elvégezte Gyóni Istvánnéval, Stass józsefnéval és Molnár Jánosnéval egyetemben.

    1996-ban érkezett új dolgozóként Nagy Gáborné (Dóri óvó néni).

   1996-ban a 137/1996. (VIII: 28.) Kormány rendelet kiadta az Óvodai nevelés országos alapprogramját, mely meghatározza a magyarországi óvodákban folyó pedagógiai munka alapelveit. Nagy előrelépés, hogy az óvodapedagógusoknak és nevelőtestületeknek még nagyobb alkotói szabadságot biztosít. Olyannyira, hogy a gyermek egyediségét, sajátos fejlődését hangsúlyozva, a számára legmegfelelőbb nevelés érdekében csak az óvodáskor végére jellemző és elérendő fejlődési jellemzőket határozza meg. A helyi, szakmai önállóság jegyében születő programoknak ezzel összhangban kell állniuk.

   Ezt a munkát Persler Istvánné, Palla Jánosné, Galó Gyuláné Szedmákné Purgel Marianna és Nagy Gáborné végezték.

   1999-ben Persler Istvánné vezető óvónő - aki 1973-tól volt az óvoda vezetője- nyugdíjba ment.

  Az intézménybe új óvónők kerültek: Bella Istvánné (Szilvi), és Ferenczné Laska Erika, akik tanítói képesítéssel és óvónői szakkollégiummal rendelkeznek.  Ők is hamar beilleszkedtek és aktív részeseivé váltak az itt folyó munkának.

Az óvoda akkori alkalmazottai

Guggolnak: Bella Istvánné, Galó Gyuláné, Ferenczné Laska Erika

Állnak: Juhászné Pardi Csilla, Molnár Jánosné, Stass Józsefné, Nagy Gáborné, , Palla Jánosné, Gyóni Istvánné.

Az elmúlt évek során sok szép közös eredmény született.

   A jelenleg is aktív munkatársak közül a rendszerváltás előtt néhányan elismerésben részesültek példás munkavégzésük által.

   Galó Gyuláné Miniszteri dicséretet kapott.

   Gyóni Istvánné kiváló dolgozó lett 1989- ben.

   Palla Jánosné Miniszteri dicséretet, majd az Eötvös József emlékérem ezüst fokozatát kapta.

   Megkezdődött a minőségfejlesztési rendszer kiépítése az Önkormányzat és az Óvoda Minőségbiztosítási Programjának figyelembe vételével.

   A tárgyi feltételek sokat javultak a kollektíva, a szülők, az Önkormányzat közreműködésével.

   Az óvónők, szülők, szponzorokat kerestek és találtak. Bálokat, vásárokat szerveztek.

   Az óvoda bejárati részénél szép fakerítés készült. Megtörtént a vizesblokk teljes felújítása. 

   A gyermekek logopédiai ellátása megoldottá vált a 2005-2006-os nevelési évtől. A Kistérségen belül Szedmák Szilvia logopédus foglalkozik heti egy alkalommal a beszédhibával küzdő gyermekekkel.

2006-ban újabbdiplomás képzés keretében Ferenczné Laska Erika elvégezte az óvónőképző főiskolát Szarvason.A 2007-es év újabb mérföldkőnek számít óvodánk életében. Jelentős személyi-és szervezeti változások történtek ebben az évben.Az eddig 3 gyermekcsoporttal működő intézményben - a gyermekek létszámának csökkenése miatt - 1 csoportot meg kellett szüntetni. Így hosszú évek után újra két csoporttal működött tovább az intézmény. A szervezeti átalakítás személyi változásokat is hozott magával. Palla Jánosné (Pirike óvó néni) nyugdíjba ment, helyette egy évre megbízottként, majd öt évre kinevezett vezetőként Ferenczné Laska Erika lett az intézményvezető. Hogy munkakörét minél szakszerűbben tudja ellátni, 2008-ban szakvizsgázott vezető óvodapedagógus szakon Szarvason.Büszkeségünkre 2007. október 23-án a képviselő-testület Pirike óvó nénit a Falu Szolgálatáért kitüntetéssel jutalmazta meg.

Pirike óvó néni agyagozás közben

Bella Istvánné (Szilvi óvó néni) 2007 nyarán tanári szakképesítést szerzett, s mivel sikerült elhelyezkednie tanári munkakörben, az ő helyére új óvó néni, Farkas Mónika került. Az új óvó néni tanítói képesítéssel és fejlesztő tanító szakvizsgával is rendelkezik.

Az óvoda arculata is változott. A 2007/2008-as nevelési évben a Napköziotthonos Óvoda helyett a Tulipán Óvoda nevet vette fel az intézmény. Községünk címerét továbbfejlesztve saját „Tulipános” címerünk is lett.

A csoportok is ekkor kapták a Süni és a Katica nevet.

A csoportok átszervezése szükségessé tette a dajkák létszámának csökkenését is. Juhászné Pardi Csillának a továbbiakban az Önkormányzat biztosított munkát.

2009. májusában Gyóni Istvánné (Gizike néni) is elballagott a nagycsoporttal, és megkezdte nyugdíjas éveit. Ekkor került az óvodába Tóth Erzsébet konyhai kisegítő munkakörbe.

Gizike néni a gyerekek körében

A 2009-es évzárón két aranydiploma átadására is sor került. Persler Istvánné és Kalcsó Józsefné a gyerekek körében vehették át diplomájukat.

A 2009/2010-es nevelési évet áthatotta két alapdokumentum: A Minőségirányítási program és a Helyi nevelési program felülvizsgálata. A nagy lélegzetű, komoly munka - igényes és pontos megvalósítása- nagyon sok időt és energiát követelt a mindennapi feladatok végzése mellett.

Ez után került sor - az Önkormányzati minőségirányítási programjának összehangolásával- minőségirányítási programunk átdolgozására, melyben alapkövetelmény volt a saját teljesítményértékelő rendszer hozzácsatolása. Működtetése elsősorban fejlesztő jellegű.

Év végén került sor legfontosabb dokumentumunk, a Helyi nevelési program törvényi megfeleltetésére. A megfeleltetésen túl szakmai kiteljesedésünk eredményeképpen adaptáltuk, és helyi sajátosságainkra átírtuk a Néphagyományőrző óvodai programot. Faust Dezsőné (a program „szülőanyja”) átolvasta az anyagot, és a néphagyományőrzés oldaláról elismerően nyilatkozott munkánkról. Az új program a 2010/2011-es nevelési évtől lépett érvényre.

2010. szeptemberében Galó Gyuláné, Évi óvó néni megkezdte jól megérdemelt nyugdíjas évei előtti szabadságolását. Helyére a korábban már néhány hónapot nálunk dolgozó Solari (akkori nevén Lapu) Krisztina került.

2010. október 23-án már két volt óvodapedagógusunk büszkélkedhet a Falu Szolgálatáért kitüntetéssel, hiszen ezen a napon e nemes címmel jutalmazta meg Toma István polgármester úr és az akkori képviselő- testület Évi óvó nénit is.

Ez most a jelen. Az óvoda minden dolgozója elődeihez méltón azért fáradozik, hogy az ide járó gyermekek jól érezzék magukat az intézményben, testi és szellemi fejlődésük biztosított legyen.

Reméljük, hogy az utánunk következő kollektíva tagjai között lesz majd olyan személy, aki ismét összegyűjti és folytatólagosan tovább írja majd óvodánk történetét.

Bízunk benne, hogy sok kisgyermek lesz, s az intézmény falai közt tovább él a gyermekkacaj, a féltő, szerető szó a mindenkori nevelők ajkán.

Az 1930-as évektől napjainkig mennyi homokszemet pergetett le az idő. Sok-sok tavasz fordult nyárba, majd beköszöntött az ősz, deret, havat hozott a tél.

 

Örök körforgás az élet, mint a gyermekek körjátéka:

 

„Lánc, lánc eszterlánc…”

Az óvodában rövidebb ideig dolgozók felsorolása a teljesség igénye nélkül:

Kiss Istvánné                                                                

Szabó Lászlóné                                                    

Zavarkó Ferencné                                                

Virág István                                                        

Juhász Vilmos                                                      

Bugarszkiné Szabó Katalin                                             

Lapu Zoltánné

Lapu Krisztina

Barócsi Béláné

Boldogné Pilinyi Judit

Galóné Fodor Csilla  

Nagy Attiláné

Szecskő Tiborné    

Erdélyi Béláné  

Gere Antónia Anita

Balogné Gönczi Éva